Nem a magasságtól félsz, hanem az eséstől.
Nem a szerelemtől félsz, hanem attól, hogy nem szeretnek viszont.
Nem félsz elengedni, attól félsz, hogy tényleg elmegy.
Nem félsz attól, hogy újra megpróbáld, attól félsz, hogy megint ugyanaz fog fájni.
A boldogság olyan, akár a pillangó, amely mikor kergetjük kisiklik a kezünk közül, ám amikor csendben megtelepszünk menten a fejünkre száll.
Vajon van még Happy end??Vagy azt már csak a mesékben láthatom újra??
Néha csak azért alszunk plüss macival ,mert már másunk nincs..:/
Én akkor sem hívlak, ha darabokra hullok szét..!
Nem bírom nélküle, megbénít a fájdalom, annyira nagyon hiányzik..
Te nem vagy hozzám való és hogy mért ??! Mert nekem nem kell ekkora tahó..!
Miért gondolok rád?? Mért kellesz amikor tudom,hogy már ugysem lehetsz az enyém ?? Mért fáj még minden egyes rossz szavad?:/
Én próbáltalak tényleg elfelejteni.. De nem megy .. És tudod ez nem az én hibám..
Hogy lehetek szerelmes egy olyan emberbe, akiben mindent utálok ?
Fájdalom az,ha tudod mit nem szabadna érezned,de mégsem tudsz tenni ellene semmit..!
Régóta elegem van az ígéreteidből és a hazugságaidból!
Rád pazaroltam minden gondolatom..
Az összes fájdalmamat egy mosolyba sűrítem bele,hogy ne lássák,hogy ha fáj.
Rajtam kívül mindenki elhiszi, hogy többé nincs szükségem rád!
Nem haragszom , csak rosszul esik ha elfelejtesz .
Fiú: haragszol?://
Lány: Nem ..:)
Fiú: De látom ,hogy valami baj van.. Mondd már el ,hogy mi az :/
Lány: Nem tudod ??:/ Gondolkozz!
Fiú : Tényleg nem direkt volt..:////:'(
Lány: Tudod csak az fáj,hogy ilyenkor elfelejtessz.. És egyszer csak megunsz és elhagysz és ettől annyira félek ://
Fiú: Jajj..:// Nem foglak megígérem neked,hogy mindig veled leszek :))
Lány: Kár ,hogy ugyis egyszer megszeged ezt .. :)
Senki nem fog jobban szeretni nálam...
Ha rám nézel azt hiszed mindent csak kinevetek,elhülyéskedek...de én csak egy lány vagyok,aki tud szeretni és tud érezni. Tud boldog s szomorú is lenni,amikor úgy van......
-Tudod mit szeretnék ha lehetne egyetlen egy kívánságom még?:)
-Nem :/
-Csak annyit szeretnék,hogy még egyszer utoljára a szemébe nézhessek és azt mondhassam neki,hogy szeretlek szerelmem örökké *.*
Boldog voltam veled, de most már nem maradt más csak a fájdalom...
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.
Néha azt gondolom, bár felhő lehetnék... csak sodródnék előre, szállnék, ahová a szél repítene engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése